6. fejezet - Ti meg mit csináltok?

Halihó! :) Itt az újabb fejezet! Kellemes olvasást hozzá! :)


6. fejezet – Ti meg mit csináltok?

Louis szemszöge

A tegnap este végül is elég jól sikerült. Lara végig a közelembe volt. S kiderült, hogy rendkívül jó illatú a haja, és nagyon jó ízű is. Most pedig gyötrődve fekszem az ágyon. Miután a bulinak vége lett Harryvel még elég sokáig dumáltunk. Most meg ő is kiterülve hever. Liamék pedig próbáltak kiszedni.

- Srácok, keljetek már! Tíz perc múlva Simon találkozni akar velünk – magyarázta Liam.

- Tíz perc? – nyögtem fel – Még ezt sem tudom mit vegyek fel!

- A tegnapi Ádám-kosztümöd? – nyöszörögte Harry, mire hozzávágtam a párnámat.

Végül öt perc múlva sikerült kikelnünk és felöltöznünk. Amikor kiléptünk a szobaajtón, hirtelen Lara arca tűnt fel. Én meg kómásan tekintettem rá.

- Mosolyogj! – szólt, majd az arcomba nyomta a telefonját, és már le is fényképezett.

- Na, ne már! – háborodtam fel, majd próbáltam megszerezni tőle. Tehát ismét elkezdtem ölelgetni.

- Nem kapod meg – mosolygott rám szépen, de nagy puszit nyomott az arcomra.

- Hm, így is jó – vigyorogtam rá, majd én is adtam neki.

- Nagyon jó, hogy ennyire szeretitek egymást, de Louis légy szíves engedd el… öhm Larát? – nézett kérdőn Simon.

- Lara van nálam – vigyorogtam – Ő a nem egyenes hajú.

- Értem, Lara. Akkor jönnétek is? – kérdezte, mire a fiúkkal elindultunk utána. Larát kénytelen voltam otthagyni, de azért még kapott tőlem egy utolsó puszit.

×

- Louis, próbálj már légy szíves a szövegre koncentrálni!

- Én próbálok Simon, de éhesen ez nagyon nehéz!

- Ha felkeltél volna időben, lett volna időd reggelizni – szólt közbe nagyon okosan Liam. Elég morcosan néztem rá.

- Na, jó, akkor szólok a lányoknak, hogy jöhetnek ők – adta fel Simon.

- De hozzanak pizzát! Vagy taco-t, vagy bármi ehetőt!

- Szia Elisa! – beszélt Simon a telefonba. -…, és hozzatok valami kaját ezeknek az éhenkórászoknak. De akkor már nekem is. Hozzatok magatoknak is. Ebédeljünk együtt! – Simon nagyon belelkesült a végére, s Elisa válaszát nem hallottuk. – Na, de amíg nem érnek, addig még egyszer elpróbáljátok.

Mi pedig kénytelenek voltunk engedelmeskedni neki. Kiderült, hogy a lányok nagyon lassan tudnak közlekedni, mivel már háromszor énekeltük el a számot, de még mindig nem voltak ott. Majd végre valahára megjöttek.

- Halihó! – lépett be az ajtón Lara a többi lánnyal együtt kezükben a kajával.

- Nahát! Kaja – kiáltottam fel.

- Persze, csak a kaja érdekel!

- Nem! Neked is örülök, csak férfi vagyok. Egy nagyon éhes férfi. Szóval először a kaja, aztán majd örülök neked. – Ebből lehet, hogy nem fogok jól kijönni.

Lara elég furán nézem rám, szóval engesztelésül mellé ültem. Ő megint csak salátát evett, de aztán elővett egy Twix-et, és elkezdte enni mellettem! Szóval muszáj volt kivennem a kezéből, és beleharapnom, de ez neki nem tetszett.

- Hé, egyed csak a saját kajád! – és elkezdett kapkodni a csokija után. Szóval megint birkóztunk. Aminek Tori megjelenése vetett véget.

- Igazán viselkedhetnétek kicsit komolyabban! – olyan lehangoló volt! Pedig Lara megint az ölemben ült! Erre Lara arrébb vándorolt, Tori pedig letelepedett mellém. S az arcáról eltűnt a mogorva arckifejezés, és felváltotta egy mosoly. Kicsit ijesztő, jobban örülnék, ha Lara maradt volna.

- Louis, hogy vannak a húgaid? – kérdezte tőlem, ami kedves volt, de menjen már innen!

- Jól, szerintem ugyanúgy vannak. Bár állítólag már kitapétázták Harry képével a szobájukat anya elmondása szerint.

- Nahát! Ez nagyon aranyos – mondta, én pedig már nem is figyeltem. Mert Larát néztem, ahogy a maradék Twix-el szenvedett. Szegénynek az arca tiszta karamell lett, ahogy az utolsó falatot bekapta, és azt próbálta leszedni. Egészen aranyosan próbálgatta.

×

Harry szemszöge

A próba utáni három napban tovább kínzott minket Simon. Megvolt az első fotózásunk is ez alatt. Louis folyamatosan belepislogott, és hülye fejeket vágott. Szegény fotóst kiborította, ahogy Zaynt is, mivel neki így mindig ellenőrizni kellett, hogy teljesen megfelelő-e a kinézete. Végül sikerült összehozni pár normális képet is.

Simon meg a próbák során egész jól tűrte a hülyeségeinket. Most is nyugodtan ült, és hallgatta Louis szóáradatát a lányokról, akikkel úgy a próbák során nem is nagyon találkoztunk.

- Na, Louis, elég – szólt rá a mentorunk – El kéne még egyszer próbálni. És utána már csak az előadás lesz.

- Az első élő adásunk – jegyeztem meg. LouLou ezt rendkívül izgatottan fogadni, és bemutatta nekünk örömtáncát.

- Louis, inkább állj be a helyedre – utasította Simon Louis, majd mindannyian beálltunk a megfelelő pozícióba, és énekelni kezdtünk. Úgy éreztem meg tudjuk csinálni. Szerencsére Simon estére adott nekünk pihenőt, így végre lesz egy kis időnk a lányokra is. Ugyanis tagadhatatlan, hogy Louis rajtunk töltötte ki az elvonási tüneteit.

Szinte mindennap a nyakamban lógott, és Laráról beszélt. Egyszer Tori is szóba került az ő bánatára. Úgy hiszem az nem a legideálisabb kapcsolat volt, s mikor megemlítettem Louisnak, hogy Tori furán viselkedik vele, ő erre sikeresen kiköpte a teáját egyenesen Simonra, aki ezért plusz egy óra gyakorlást ítélt nekünk.

Miután ennek az utolsó próbának is vége lett, fáradtan estem be a szobába, utánam pedig a többiek. Louis átvándorolt az ágyamra, és belekezdett a Laráról szóló mesélésbe.

- Louis, hagyd már szegény Harryt. Őt nem Lara érdekli, hanem Elisa – szólalt meg Liam.

- Miért? Hát nem ugyanolyanok? – kérdezte Zayn. Mire Louissal felháborodva feleltünk.

- Nem! Egyáltalán nem ugyanolyanok!

- Na, jó, akkor legyen nektek igazatok – mondta beletőrödve Zayn, majd leheveredett az ágyára. Lassan mindannyian lefeküdtünk aludni.

×

Én eddig is nagyon izgultam az éneklések előtt, de most sokkal rosszabb. Rajtam kívül a fiúk is idegesek, és ez nem megnyugtató. Még Louis is egész nyugton van, bár igaz, hogy elment valamerre, és fogalmam sincs merre van.

Ott ültünk a kanapén mindannyian. A legjobb 12 produkció. Szörnyen ideges voltam.

- Harry – ült le mellém Elisa – Nem láttad Larát?

- Öhm, nem – jelentettem ki – Mert nem találod?

- Szerinted, ha azt kérdezem, hogy nem láttad-e, akkor tudom hol van?

- Hát, nálatok nem lehet tudni.

- Na, jó, akkor megkeresem – állt fel mellőlem.

- Segítek – álltam fel én is. Elindultunk az öltözők és a mosdók felé. Jó irányba mentünk, mert hamarosan hangokat hallottunk. Egészen konkrétan Lara és Louis hangját.

- Hé, nyugi – mondta Louis – Nincsen semmi baj. Mindjárt elkezdődik a műsor, aztán szépen kimentek, és énekeltek. És fantasztikus leszel!

- De annyi minden történhet, és mi lesz ha… leszakad a színpad vagy…?

- Ha leszakad a színpad, akkor én ott leszek oldalt, és megmentelek.

Ettől Lara megnyugodhatott, mivel bent csend lett. Mellettem Elisa viszont kicsit sem volt nyugodt.

- Miért nem beszélgetnek?! – Én sejtelmesen elvigyorodtam, ő erre meg benyitott.

- Ti meg mit csináltok? – kérdezte tőlük. Ők meg nagy szemekkel néztek ránk. Nem csináltak semmit. Tényleg. Ott ültek egymással szemben, Lara a sminkasztalon, Louis meg a székben.

- Semmit – felelte Lara. Majd nem is tudtuk tovább folytatni a beszélgetést, mert Simon loholt be.

- Mit kerestek ti még itt? 2 perce már megy a műsor, ti még itt vagytok?

- Mert mi jövünk? – kérdezte Louis.

- Igen!

- Hupsz, akkor menjünk – vigyorgott Louis. Szóval elindultunk a színpadhoz a lányokkal. Simon beállítgatott minket, aztán elrohant ő is a helyére. Lara ott állt Louis mellett, és legnagyobb meglepetésemre Elisa lépett mellém.

- Sok sikert! – mosolygott rám aranyosan.

- Köszi – vigyorogtam rá, de több időnk nem volt, mert a színpadon Caroline Flack már a mi nevünket mondta. Kimentünk és a tömeg, meg a fények elvakított. Kicsit megijedtem, de aztán énekelni kezdtünk, és megnyugodtam.  Énekeltünk, és nagyon jó volt! Azt láttam a fiúk arcán, amit én is éreztem. A produkció végén megálltunk a színpad közepén, és vártunk a zsűrire. Elégedetten figyeltek, bár Simon arcán semmi nem tükröződött.

Majd Louis Walsh szólalt meg először.

- Ez egy nagyon jó Coldplay szám, nem gondoltam, hogy ilyen jól megcsináljátok.

- Nagyon jó volt, csak mozogjatok többet! – mondta Dannii Minogue.

- Hát a táncra még ráerősítünk, de nagyon jó volt – mosolygott végre Simon.

- Imádtalak titeket! Nagyon jók voltatok! – lelkesedett Cheryl. Vigyorogva jöttünk le a színpadról. Jól sikerült, de még nem biztos, hogy továbbjutunk, de ez abban a pillanatban nem érdekelt, mert a lányok visítozva ugrottak a nyakunkba. Vagyis Lara ugrott Louis nyakába, és Elisa az enyémbe! Csakhogy ezen ő döbbent meg a legjobban és gyorsan el is engedett. De megölelt! Magától! Talán nem is lesz olyan fontos az a fogadás. Sajnos az örömködés se tartott sokáig, mert a lányok következtek…