8. fejezet - Most mit csináljak?

 Huhú! Itt van a 8. fejezet :) Láttátok márt ti is azt, amit mi? 8-an vagytok rajongóók! :):) Nagyon örülünk nektek! :) Kellemes olvasást! Lara és Pinkie

8. fejezet – Most mit csináljak?

...nem találtál az ágyadban egy… egy… free fucks feliratú pólót?...

Harry szemszöge

Louis arcán óriási vigyor ült, amikor visszajött, és még hiperaktívabb lett.

- LouLou, mi van veled? Olyan vagy, mint aki beszívott.

- Beszívott? – kérdezett vissza.

- Igen. Történt valami?

- Nem, miért történt volna bármi is?

- Mert sokat voltatok együtt, és vigyorogsz is. És tökre jó lenne, ha tök véletlen összejönnétek – vigyorogtam rá.

- Ne sietess! Jó úton haladok, de nem akarom nagyon elkapkodni.

- Az X-factor alatt azért összejöhetnél vele.

- Miért fontos ez neked? Te foglalkozz inkább Elisával!

- Azon vagyok, ahhoz kellenél te is – de ezt már nem hallotta, mert Louis arrébb ment, hogy végre ő is egyen tortát.

- Nem is figyelsz te rám! – mentem utána – Éppen Elisáról beszélek… - folytattam volna a mondatot, de az említett személy akkor jött oda hozzánk.

- Rólam? – nézett rám kérdőn.

- Nem, nem dehogy – magyarázkodtam – Laráról beszéltünk, csak rossz nevet mondtam.

- Laráról? – kérdezte egy félhanggal magasabban. – Miért beszéltetek Laráról? – nézett mérgesen Louisra, aki feltartott kezekkel rázta a fejét, hogy ő aztán nem tud semmit.

- Jó, mindegy, nem ezért jöttem – fordult megint hozzám – Az előbb voltam a szobánkban, és tudod mit találtam az ágyamon? A te ruháidat! Miért vannak a te cuccaid az én ágyamban?

Én nagyon gonoszan elkezdtem húzni az agyát.

- Hát nem emlékszel mi történt?

- Hát nem. Mert történt bármi is? – nézett rám.

Majd LouLou felvisított: - Ti lefeküdtetek? – remek, muszáj volt ennek ordítani? Most mindenki minket néz. Ezt nem így gondoltam. Lara fújtatva jött oda hozzánk, és gonoszan nézett testvérére.

- Te lefeküdtél Harryvel?

- Én nem. Nem? Ugye nem? Eszembe se jutna… Vele? Soha!

- Na, most nagyon megsértettél – mondtam, de kicsit sem enyhült meg. – DE azért este nem ezt mondtad.

Elisa csak hebegni, habogni tudott. Lara pedig egyre mérgesebb lett.

- Te lefekszel vele… - közben rám mutogatott – én pedig Louis közelében sem lehetek?

- Nem feküdtem le vele!

- DE igen! – szólt közbe megint Louis.

- És te ezt mégis honnan tudod? – kérdezte a sráctól.

- Mert Harry este nem volt a szobánkba! – Érzem, hogy nem lesz ennek jó vége.

- De várj, a miénkbe se – mondta most Lara – de.. akkor hol voltál?

- Én… sehol – vörösödtem el.

- Viszont én a szobában voltam, tehát nem feküdhettem le… ezzel – jelentette ki Elisa.

- Hm, akkor már csak az a kérdés, hogy te hol voltál Harry – mondta Lara, s testvére kiegészítette: - És hogy a cuccai hogy kerültem az ágyamra.

Erre Louis elkezdett vigyorogni (Szerintem ő volt! ), én közben próbáltam eltűnni valahogy. De Elisa visszahúzott és várta a válaszom.

- Nos, hol voltál?

Nem válaszoltam, az egészet Niall rontotta el, aki odajött hozzánk.

- Én tudom hol volt! – kiáltotta vidáman, mire én ráugorva befogtam a száját. Louis a lányokkal együtt hámozott le róla, hogy el tudja mondani. De ez csak kínkeservesen sikerült.

- Caroline Flack!

Elisa döbbenten nézett. – Caroline Flack?

Olyan mérgesen néztem Niallra, hogy jobban látta, ha gyorsan arrébb megy. Elisa sajna továbbra is ott maradt.

- Te vele voltál?

- Én… - na, most én habogtam -… de különben is, ha téged úgy se érdekkel, akkor nem mindegy neked, hogy kivel voltam?!

Elisa mérgesen tekintet rám.

- Nem is érdekel – közölte hűvösen – Azt csinálsz, amit akarsz még Caroline Flackel is. Csak a cuccaid tűnjenek el az ágyamból!

- Azokat nem én raktam oda – próbáltam megmagyarázni.

- Nem érdekel, tüntesd el.

- Most?

- Igen! – majd dühösen bólintottam, és elindultam a lányok szobája felé.  Elkezdtem összeszedni a ruháimat, és közben ki tudtam volna nyírni Niallt. Most így elég mélyre süllyedtek a lehetőségeim Elisánál. De a fogadás még áll!

×

Louis szemszöge

Egész héten valami csendes helyet kerestünk Larával Elisa figyelő szeme elől. Csak beszélni akartam vele rólunk, de Elisa miatt lehetetlen volt.

Simon se hagyott nyugton. Sokat hajtott minket, és a lányokat is. Ráadásul Elisa közbenjárásával Simon próbaszervezése teljesen lehetetlenné tette a találkozást. Olyan rossz volt! Ha csak esély lett volna, hogy hozzászóljak Larához a nővére vagy Tori azonnal megjelent! Ezek ketten mindenhol ott voltak, így még a műsor végi közös produkció próbáján se tudtunk pár szót váltani. Reménykedtem, hogy majd most a műsor előtt vagy után sikerül elkapnom.

Árgus szemekkel figyeltem Elisát, hogy mikor áll fel a kanapéról, és megy el a mosdóba. Bőven volt időm várni, mert a mai műsornak majdnem a végén szerepeltünk.

És végre felállt! Elindult az ajtó fele, én pedig abban a pillanatban felpattantam, amikor hozzáért a kilincshez. Odamentem Larához, majd ügyelve a karjára elkezdtem húzni magam után.  Már a próbák során kinéztem egy csendes szertárszerű helyiséget. Bevonszoltam oda, és becsuktam magam mögött az ajtót.

-  Na, végre! Egész héten erre vártam..

- Arra, hogy egy szűk, koszos raktárban legyünk?

- Arra, hogy veled legyek. Bár a szűk hely nincs ellenemre – mosolyogtam rá, és végre megtettem azt, amire szintén nagyon vártam. Végre megcsókolhattam.

- Amúgy… - kezdtem és megpusziltam. Majd terveim szerint mindegy szóhoz kapott egy puszit is. - … azt szerettem volna, hogy vagy te, és vagyok én, de hogy mi lesz velünk?

- Hát mit szeretnél? – kérdezte tőlem nagyokat pislogva.

Én pedig nagyot sóhajtva válaszoltam: - Téged…

Lara elmosolyodott és karjait a nyakam köré fonta.

- Azt hiszem ez megoldható – suttogta, és puha puszit nyomott a számra. Én pedig lelkesen ölelgettem. Majd Simon rontotta el az idillt és rontott be hozzánk.

- Ti már megint együtt vagytok? Gyertek már! Elisa már tiszta ideg. Ti most együtt vagytok?

- Hát… ööö, … igen! – vigyorogtam rá.

Simon nagyot sóhajtott.

- De se Elisa, se a média nem tudhatja meg!

- Elisa biztosan nem fogja, és a média sem – felelte Lara.

- Na jó, rendben – sóhajtott fel Simon. – Viszont jönnétek?

- Ja, igen, persze – vigyorogtunk nagyokat és elindultunk Simon után. Mikor visszaértünk, már Elisa ott volt, és nem túl kedvesen nézett ránk.

- Ti meg hol voltatok? – szegezte nekünk a kérdést.

- Neked ez már szokásoddá válik? Szerintem üldözési mániád van. – feleltem neki, ő meg erre morogva elfordult. Lara rám mosolygott, és leült a kanapéra. Odaültem én is mellé, és szorosan összepréselődtünk, mert Harry is odajött hozzánk.

- Együtt vagytok? Legyetek együtt! – mondta, erre Elisa nagyon-nagyon csúnyán nézett rá.

- Miért akarod te ezt annyira? – kérdeztem tőle. Harry elkezdett vadul gesztikulálva magyarázni, én pedig értetlenül néztem rá.

- Mi van? – tettem fel végül a kérdést.

- Nem érted? – erre kapott egy fejrázást, ő meg elhúzott Larától. Miért húzott el? Annyira nem érdekel a hülyesége.

- Fogadtunk Elisával – mondta, mikor már biztos távolságban voltunk a lányoktól.

- Fogadtatok? Ránk? De szemetek vagytok – vigyorogtam rá.

- Ha még az X-factor alatt összejöttök, én nyerek – jelentette ki.

Ördögien elvigyorodtam.

- Akkor Elisa fog nyerni.

- Végülis meztelenül is szeretek rohangálni, bár Elisát szívesebben megcsókolnám.

- Ha te nyersz, akkor mi a te nyereményed?

- Most mondtam, hogy akkor megcsókolhatom Elisát.

- Jaaa…

- Szóval ezért kéne, hogy össze gyertek.

- Én ezt értem, de ez nem olyan dolog, amit siettetni lehet – mondtam, de közben úgy sajnáltam őt!

- Azért csak próbálkozz – kért Harry, de közben a lányok elindultak a színpad felé. Lassan ők fognak jönni, így gyorsan odamentem a lányokhoz.

- Sok sikert! Ügyesek legyetek, és ne törjétek össze magatokat!

- Nem akarok felmenni! – ijedt meg hirtelen Lara.

- Ezt ne most találd ki! – szólt rá türelmetlenül Elisa. Milyen kis gonosz szegény Larával. Úgy gondoltam, hogy szegénynek szüksége van egy ölelésre, ezért magamhoz húztam.

 - Erre most nincs idő! – fakadt ki most Tori. Lara egyre fancsalibb képet vágott, a többiek meg már elindultak.  – Ügyes legyél! Nem lesz semmi baj.

Lara hálásan rám mosolygott és elszaladt a testvére után. Mi pedig a fiúkkal szintén a színpad szélére siettünk. Harryvel végigizgultok a lányok dalát. Nagyon ügyesek voltak! Jól állt nekik a True Colors. A mentorok is ezt mondták, és még csak össze sem törték magukat. Olyan büszke voltam rájuk, főleg Larára.

Mikor lejöttek a színpadról Larát szorosan a karjaimba zártam. És elmagyaráztam neki, hogy mennyire ügyesek voltak.

- Nagyon-nagyon jó voltál. Még megvan a másik karod is – vigyorogtam rá. Elisa közeledett felénk, és így Lara kimászott a karjaim közül. Mikor Elisa épp meg akart szólalni Harry mentette meg a helyzetet.

- Elisa, véletlenül nem találtál az ágyadban egy… egy… free fucks feliratú pólót?

- Az a tiéd? Én azt hittem… hoppá! Abban aludtam.

- Dejó, akkor most jó illata van – Harry távolabb húzta Elisát, és így Larával viszonylag kettesben maradtunk.

- Nagyon féltél? – kérdeztem tőle.

- Hát csak az elején – felelte, miközben a hajával szórakozott. Olyan cuki volt! Utálom, hogy Elisával egy légtérben vagyunk. Nem értem teljesen a problémáját, hogy miért ilyen gonosz. Átnéztem Lara feje felett, és Harry esdeklő szemével találkoztam. Fogalmam sincsen mit tegyek. Neki is segítenék, de Lara szempontja is fontos. Most mit csináljak?