1. fejezet - Ez nem lehet igaz!

2. évad – One L.O.V.E Tour

Sziasztok! Meghoztuk a 2.évad első részét! Reméljük, hogy tetszeni fog a folytatás! Jó olvasást! Lara és Pinkie

  
1.fejezet – Ez nem lehet igaz!

... utálom, hogy ennek az idiótának igaza van...

Lara szemszöge

- Ez most komoly Liam?

- Igen, most mondta Joey. 14 város, 14 hét, One L.O.V.E Tour. Már levan szervezve az egész, gyakorlatilag visszamondani se lehetne.

- De miért nem szólt Joey korábban? Elisa teljesen ki lesz akadva! Joey is tudja, hogy már legalább két éve nem találkozott Harryvel!

- Pontosan ezért nem szólt előbb! Gondolhatod, hogy Harry sincs elragadtatva a dologtól.

- Jaj! – sóhajtottam fel – Legalább tudnánk, hogy annak idején min vesztek össze!

- Az már szinte mindegy. Csak ennyit akartam.

- Köszi, hogy szóltál.

- Várj, Loui ugrál, hogy beszélni szeretne veled. Szia! – valószínűleg Loui elvette tőle a telefont, mert a következő pillanatban ő kiáltott bele.

- Lara! Tudod, hogy mit jelent ez a turné?

- Ööö… Egy nagyon mérges Harryt és egy még idegesebb Elisát?

- Azt is. De főleg három és fél hónapot egy igen szűk buszban összezárva – szinte láttam magam előtt, ahogy vigyorog.

- Egyre jobban tetszik ez az ötlet – válaszoltam neki.

- Na látod. Este találkozunk?

- Azt hiszem – gondolkodtam el – nincs programom.

- Remek – szólt bele a telefonba, érezni lehetett a hangján, hogy viygorog – akkor 4-re ott vagyok.

- Szeretlek.

- Én is szeretlek – válaszolt ő is, és letettük a telefont. Alapvetően tetszik ez a turné dolog, de már előre félek Elisa reakciójától. Viszont legalább Louis pozitívan látja a jövőt.

X

Nem szóltam még Elisának a turnéról.Jókedvűen jött meg délután és úgy döntöttem elég lesz akkor kiakadnia, ha majd Joey közli a dolgot. Sajnos erről csak Louinak nem szóltam, így mikor megjött hevesen próbáltam tudatni vele, hogy ne szóljon Elisának, de elkéstem. Loui hozta a formáját és amint belépett hangosen ordítani kezdett.

- Elisa hogy reagált? Én annyira örülök neki! Harry persze nem, de most ő se érdekel … - ekkore jutott el hozzá, hogy talán ezt nem kellett volna, de Elisa már meg is jelent.

- Mire kellett volna reagálnom? És mi köze van ennek ahhoz? – utalt nem túl kedvesen Harryre.

- Semmi – próbáltam letagadni a dolgot, de nem sikerült. Elisa nagyon gonoszan nézett, Loui pedig megadta magát.

- Közös turnénk lesz. A One Direction-nek és a L.O.V.E-nak.

- Ez lehetetlen! Ugyanis úgy nem lehet turnézni, ha az egyik tag nincs ott. Én pedig nem vagyok hajlandó Harryvel közös turnén részt venni.

- De muszáj lesz. Köt a szerződés. Tehát jönnöd kell, ahogy Harrynek is jönnie kell. – közölt elképedt nővéremmel Lou.

- Nem! Kikötözöm magam az ágyamhoz, és úgy nem tudok menni!

- Hát akkor viszünk ágyastól. Biztosan Harrynek is tetszene – vigyorgott Loui. Én figyelmesen hallgattam őket.

- Tetszene neki?

- Gondolom – vigyorgott továbbra is – Könnyű dolga lenne.

- De, hogy nem élné túl, az is biztos! Akkor sem akarom ezt! De legalább lenne külön buszunk, ugye? – kérdezte reménykedve.

- Azt hiszem nem – vakarta meg a fejét. Mire oldalba böktem – Mármint persze, hogy van!

- Ez nem lehet igaz! Kizárt, hogy ez tényleg megtörténjen! Nem! – Elisa dühösen csapkodva hagyta el a szobát. Louival egymásra néztünk, majd meghallottuk Elisa hangját, ahogy épp – valószínűleg – Joeyval ordít telefonon.

- Majd csak megnyugszik – húzott magához Louis.

- Remélem. Bárcsak kibékülnének. Nem kell, hogy járjanak, de legalább ne utálnák egymást!

X

Elisa szemszöge

Dühösen csapkodtam a szobámban. Ez nem lehet igaz! Nem igazán szeretnék Harry közelében lenni azok után. Nem vagyok hajlandó elmenni, itthon fogok maradni és kész. És ezt Joeynak is nagyon világosen elmondtam.

- Elisa, ha tetszik, ha nem el kell menned, a szerződést aláírtad! – közölte velem telefonon.

- De abban nem volt szó arról, hogy közös turnéra megyünk a fiúkkal!

- Ne ezen akadj ki, mész és kész! Amúgy elindultatok már a fotózásra? Nem azért fizetünk annyit Franciscónak, hogy ne menjetek el!

- Megyünk már. Csak Louis most jött és így Lara le van foglalva.

- Nem baj, induljatok el. Menjen ő is – mondta, majd ekjöszönt, és lerakta a telefont.

Majd az emeletről lekiabáltam Laráéknak.

- Lara, megyünk a fotózásra! Loui, jöhetsz te is – közöltem már vele (addigra lerobogtam a nappaliba).

- De jó! Menjünk! – lelkesedett be Louis. Majd meggyőztük Larával, hogy ha már ő is velünk jön, akkor vigyen el minket ő. Ezért tőlünk viszonylag szokatlan módon csupán 10 percet késtünk.

A fotós és szegény srác már vártak minket. Tori és Oliv is ott ültek a teremben.

- Na végre! – kiáltott fel Oliv. – Hol voltatok eddig? Francisco már el akart menni – mutatott a nagyon magas srácra. Tényleg hihetetlen magas volt, magasabb Harrynél is. Viszont nagyon édes és valószínűleg biztosan selymes haja volt, és olyan kis szép szemei voltak. Majd odajött hozzánk és kezet nyújtott.

- De még jó, hogy maradtam – vigyorgott – Kár lett volna elhalasztani két ilyen gyönyörű lánnyal a találkozást. Amúgy Francisco Lachowski vagyok.

- Én meg az ő barátja. Mármint nem baráti barátja – szólt közbe Louis, miközben átkarolta Larát – Tehát szállj le róla!

- Jesszusom! Louis, csak bemutatkozott szegény – állítottam le, majd mosolyogva Francisco felé fordultam.

- Én Elisa vagyok, a húgom Lara és az ő őrző-védője pedig Louis.

- Mi már bemutatkoztunk. Elkezdhetjük végre – szólt közbe Tori.

- Jó, kezdjük – egyezett bele Francisco.

Az elkövetkező másfél órában végig dolgoztunk. Ami Louis miatt lehetetlen volt, mert Francisco ahányszor Lara két méteres közelébe került, felvisított, és berohant  aképbe.

A másik probléma szintén Louis volt, mert nem bírt  nyugton maradni, majd miután sikeresen összetört egy lámpát, Francisco a kezébe nyomta a telefonját, hogy inkább játsszon vele, mielőtt megint összetör valamit. Egész aranyos ez a srác!

Így végül Louis lenyugodott, és tudtunk dolgozni. Bár Lou-nak egész addig fenntartásai voltak Franciscóval, amíg oda nem jött hozzám a fotózás végeztével. Ekkor hallottam meg Louis óriási, megkönnyebbült sóhaját.

- Szóval, neked nincs ilyen – nézett bizonytalanul Loui felé – őrző-védőd?

Olyan kis aranyosan tette fel a kérdést! Ebben a pillanatban annyira hasonlított Harryre. ( Bár nem külsőleg). Elgondolkodtam a válaszon. Még ha tényleg akarnám is Harryt, már annyira mindegy, majd két éve nem beszéltünk.

- Nem, nekem nincs őrző-védőm – feleltem végül mosolyogva.

- Remek! Akkor hivatalos vagy egy randira – mondta, majd a kezembe nyomta a telefonszámát -, akkor holnap 8-ra megyek érted.

Döbbenten pislogtam rá. Ez fura. Mondjuk nem mintha nem örülnék a dolognak.

- Akkor holnap este nyolckor – ismételtem meg szavait – De várj, honnan tudod a címem?

- Beszéltem Joey-val és miután kifejtettem, hogy egy ilyen lány nem töltheti egyedül az estéit, és így megadta a címet.

- Hát jó, akkor majd holnap – mondtam neki, majd elköszöntem tőle, és odamentem Laráékhoz.

- Na mit akart a brazil selyemfiúd? Megmutatni a selyemágyneműjét? – kérdezte Louis, miután melléjük értem. Rettentő csúnyán néztem rá, mire összehúzta magát, és bebújt Lara mögé.

- Na mit szólnátok, ha inkább hazamennénk? – kérdezte Lara. Mire bólogattunk, majd mindannyian beszálltunk az autóba. Loui pedig egész úton Larát kérdezgette, amit én csendben figyeltem. Olyan kis édesek!

- Biztos nem tetszik neked a selyemfiú? Nem kell félnem attól, hogy elhagysz egy ilyen égimeszelő beképzelt srácért? – tette fel a kérdéseit egymás után, Lara pedig türelmesen válaszolgatott. Hogy nekem soha nem lesz ilyen kapcsolatom egyetlen sráccal sem!

X

Másnap semmire se tudtam gondolni, csak Franciscóra és a fura randikérésére. Vagyis kijelentésére. Tetszett a magabiztossága, a kora, a magassága. Bár ha belegondolok Harry magassága is tökéletes volt. Amikor megölelt, és a fejem csak a mellkasáig ért, s így tökéletesen tudtam magamba szívni isteni illatát. Már megint Harry! Miért gondolok én már megint rá? Épp most készülök randira menni Franciscóval, erre már megint Harry! Két éve nem találkoztam vele, de még mindig hozzá hasonlítgatom a pasikat. Pedig azok után ami történt.. Biztos ez a turné az oka. Eddig valahogy mindig eltudtam terelni róla a figyelmem. Sokat segített a munka. Hogy turnéztunk, hogy lemezt készítettünk, de ez a dolog, hogy együtt megyünk! Lehetetlen!  De most nem szabad a Harry-problémával foglalkoznom. Francisco mindjárt itt lesz értem és én még nem tudom mit vegyek fel!

- Lara segíts már! Mit vegyek fel? – kiabáltam át neki a szobába. Mire Louis felelt, aki nálunk maradt este.

- Szerintem selyemruhát – mondta vigyorogva. – Az biztosan tetszene neki – rontott be a szobámba. Erre hozzá vágtam az első dolgot, ami a kezembe került. Ez konkrétan a  még Harrytől megtartott pizsamapólom volt.

- Ez még megvan? – lepődött meg Loui.

- Add vissza!

- Tessék! – dobta vissza – De én a helyedben nem mennék ilyen Francizékkel, ha két év után is ragaszkodsz Harryhez.

- Én nem ragaszkodok hozzá, vagy ha mégis akkor pont így heverem ki! DE biztosíthatlak, hogy Harry nem érdekel. Nagyon nem.

- Aha, persze…

- Menj már vissza Larához!

- Megyek, megyek – tette fel a kezeit, és tényleg ki is ment, én pedig lehuppantam az ágyra. A francba Louissal! A francba az egésszel! És úgy utálom, hogy ennek az idiótának igaza van! Azt hiszem még mindig szeretem Harryt, de annyira nem akarom. Mármint nem tudom elfelejteni, elég nehéz.

Végül a hosszas elmélkedést abbahagyva kiválasztottam a megfelelő ruhát a randira. Nagyon kíváncsi vagyok milyen lesz. Hogy fog viselkedni Francisco. Lara még nem mondta el igazán a véleményét a srácról, nem úgy, mint Loui. Ő eléggé kifejtette, hogy mit gondol róla. Bár megemlítette, hogy imádja Francisco telefonját, csak kicsit beképzeltnek tartja amiatt, hogy a saját képe a háttere. Szerintem ez nem annyira fura dolog, de hát Louissal vitatkozni erről…

Már feszülten ültem a nappaliban, és vártam Franciscóra, mikor Laráék kitalálták, hogy amíg nem jön a srác szórakoztatnak. Nagyon jó ötlet ám ez, mit ne mondjak.

Ami a randit illeti, úgy terveztem, hogy ezt túlélem, aztán meg folytatom a megszokott életem. Ám amikor ajtót nyitottam Franciscónak, elakadt a lélegzetem. Sokkal jobban nézett ki, mint a fotózáson. Pedig már ott se volt semmi! Fogalmam sincsen, hogy csinálta, de istenien nézett ki.

- Nos, miután teljesen elképedtél, indulhatunk? – kérdezte Francisco, miután egy puszival üdvözölt. Alig bírtam megszólalni.

- Hát persze – nyögtem ki végül.

- Remek! – mondta, és a kezemért nyúlt, majd elindultunk az autója felé.