10. fejezet - Én egy zseni vagyok

Sziasztok! Meghoztuk a következő fejezetet, jó olvasást mindenkinek! :)

10. fejezet – Én egy zseni vagyok

Louis szemszöge

Kicsit megdöbbentem, amikor Lara otthagyott.

- Hogy hódítsam meg újra - magamban motyogtam, miközben végigdőltem az ágyon. A plafont bámulva, olyan elhatározottnak éreztem magam. Bár még semmi ötletem sem volt, hogy miként szerezzem vissza teljesen a szívét.

- Louis, indulunk – rontott be ismét a szobába Harry. Majd ahogy észrevette, hogy elfeküdtem az ágyon, oda ült hozzám. – Na elintéztétek a dolgokat?

- Majdnem – mosolyogtam rá. – Még el kell érnem, hogy megbízzon benne, és újból szeressen.

- Azt hittem már sikerült. Mert eléggé nagy mosoly volt az arcán, amikor kijött a szobádból – jegyezte meg Harry, és felrángatott az ágyról. Én öntudatlanul is vigyorogni kezdtem. Tehát akkor annyira nem állok rosszul. Így Harrynek egészen nehezen ment az, hogy kicipeljen a szobából, mert teljesen máshol jártam.

- Louis, aktivizáld már magad, és ne én toljam már a csodás seggedet – hallottam a hátam mögül Harry hangját. Majd amikor kiértünk, megfordultam vele szembe.

- Tudtam én, hogy tetszik a hátsóm. De sajnos, kispajtás, foglalt eme imádnivaló testrész – vigyorogtam rá. Majd Lara mosolygó arcával találtam magam szembe.

Felhúzott szemöldökkel kérdezte meg: - Valóban foglalt?

- Igen, a tied szépségem – kacsintottam rá, mire felnevetett. Imádom hallgatni, ahogy nevet. Ám nem élvezhettem sokáig, mert Harry tovább lökdösött, így átestem a kipakolt cuccokon. Az egyik így ki is borult, és amint próbáltam feltápászkodni, megakadt a szemem a kiesett művirágféleségen. Kicsit most így szétesett pár része, de még így is elég tűrhetően nézett ki. Mosollyal az arcomon keltem végül fel a földről, és szintúgy mosolyogva nyújtottam Lara felé a szétesett kis virágot.

- Ugye, tudod, hogy az én táskámból esett ki? – kérdezte, miközben megvillantotta tökéletes fogait, de azért elfogadta.

- De azt ne mondd, hogy nem volt szép gesztus tőlem – feleltem neki, mire halkan megint kuncogni kezdett.

- De Louis, az volt, nagyon szép – mondta, majd kaptam egy puszit az arcomra. Az egészet végül Elisa zavarta meg, akin megint úgy látszott, hogy felülkerekedett az idegesség.

- Haladjunk már emberek. Túl szeretnék lenni a mai napon – morogta, miközben Larát arrébb húzta tőlem, ki a lakosztályból.

- Szerintem tetszett neki a virág – szólalt meg végül Harry, majd közben mindketten lehajoltunk, hogy összeszedjük a további dolgokat. Fél percen belül mindent ki is pakoltunk a szálloda elé, majd be a buszba. Annak örültem, hogy Lara továbbra is fölöttem alszik, és így tudom hasznosítani a tervemet, vagyis azt nem, de tudom puhítani őt.  

A buszon töltött első éjszakán semmit nem aludtam. Egész végig azon törtem a fejem, hogy mit csináljak, és reggelre megis született a tökéletes ötlet. Amikor hívtak reggelizni még kómásan feküdtem az ágyamba, és úgy vánszorogtam ki.

- Szarul festesz Lou – jelentette ki Harry, mikor leültem mellé.

- Kösz, én is szeretlek Harry – feleltem neki, majd a lehető leggyorsabban megreggeliztem, hogy minél hamarabb tudjak dolgozni a tervemen. Az egésszel az a legnagyobb gond, hogy nem vagyok egy számítógép-zseni. Az ágyhoz érve letámadtam a laptopom és böngészni kezdtem egy videóvágó program után. A félnapomat a laptop fölött görnyedve töltöttem, de megérte. Végül hatalmas mosollyal az arcomon csuktam le a tetejét.

×

Harry szemszöge

Tehát Francisco itt van. És folyamatosan Elisa közelében van, s miközben észreveszi, hogy őket nézem széles ördögi vigyorba húzódik az arca. Annyira megtudtam volna ütni, de próbáltam visszafogni magam. Az nyugtatott egyedül, hogy Elisa olyan távolságtartó volt vele, annak ellenére, hogy a nyamvadt kis selyemfiú közeledett volna felé. Ahogy mentünk a busszal végig azon méláztam, hogyan lehet valakinek ennyire tenyérbe mászó képe.  Jobban örültem volna, ha lett volna más elfoglaltságom, de mindenki elvolt. Zayn Niall és Liam azon versenyeztek, hogy ki tud tovább aludni. Mondhatom remek. Lara Toriékkal nézett valami nagyon romantikus filmet. Louist pedig egésznap nem lehetett látni. Egyedül mikor már megérkeztünk a szállodába, és pakoltunk ki, akkor váltottunk pár szót. Hatalmas vigyorral az arcán jött oda hozzám, és ült rá a bőröndömre, amit épp becipeltem volna.

- Én egy zseni vagyok – mondta lelkesen.

- Miért is? – ültem le én is a cuccomra, innen már úgyse tudom bevinni, ha Louis rajta ül.

- Majd meglátod a holnapi koncerten – vigyorgott továbbra is. – Najó, annyit elmondok, hogy tökéletes számítógépzseni vagyok.

- Akkor azon ügyködtél egész nap?

- Bezony ám, és lefog esni az állatok. Tőled pedig előre bocsánatot kérek.

- Miért is? – kérdeztem, de ő már nem válaszolt, hanem vigyorogva elszaladt, és otthagyott. Kíváncsi vagyok mire készül. Főleg, ha előre bocsánatot kér. Valamit nagyon megfogok szívni holnap. Végül lassan felálltam, és nagy nehezen be is cipeltem a cuccomat a szállodába.  Majd meghaltam mire felvittem a bőröndjeimet. Igaz, hogy megkérdezték a hordárok, hogy segítsenek, de nem igazán szerettem volna, ha ők cipekednek helyettem. Így szenvedtem. Bár utólagosan rájöttem, hogy a liftet is használhattam volna.

 Amikor felértem a lakosztályba néma csend és egy cetli várt az asztalon.

 

Elmentünk. Majd jövünk.

Ez azért van, mert lassú vagy.J

Ez Louis volt, ne hallgass rá. Majd jövünk.

        Lara és a többiek.

                    Meeg LOUIS!

Csodás! Most akkor melyik szobába menjek? A legközelebbi megteszi, legalább nem kell sokat cipelni. Gyorsan bepakoltam mindent, majd valami kaja után akartam nézni. Amikor kiabálásra lettem figyelmes. Most komolyan mi van itt? A szobából kiszaladva felerősödtek a zajok. És Elisa hangját hallottam.

Berontva az ő szobájukba elég érdekes kép tárult elém. Elisa félmeztelenül, könnyáztatott arccal próbált meg kibújni a szintén félmeztelen selyemfiú alól.

Most úgy igazán nem érdekelt, hogy kétszer nagyobb volt nálam, de lerángattam Elisáról, és tovább húztam kifele a szobából, ahol neki estem. Igyekeztem megtorolni, ami egész jól ment tekintve, hogy a srác annyira össze volt zavarodva, hogy azt sem tudta mi történik.

- Mi a jóisten történik itt? – léptek be a többiek. És eléggé meglepődhettek a látottakon. Elisa még mindig a szobájában az ágyon kuporgott, én pedig Zayn segítségével eltávolítottam a közvetlen környezetünkből a selyemfiút, és ki is jelentettük neki, hogy vissza se jöjjön. Amikor visszaértünk a többiek már túltették magukat rajta, de Elisához nem mentek be. Lehet azt szeretnék, hogy én menjek. Igazából senki sem szólalt meg, csak figyelemmel kísérték, ahogy besétálok Elisa szobájába. Ő pedig ez idő alatt próbálta összeszedni magát, és amikor beléptem egy erőltetett mosollyal fogadott. Odaléptem hozzá, és szorosan a karjaim közé zártam. Belőle pedig kitört a sírás.