8. fejezet - Francba veled, Louis!

Sziasztok! Megint itt vagyunk egy újabb fejezettel! Reméljük tetszik! 

 Így utólag meg kell említenem, hogy az előző fejezetet szinte teljes egészében Lara írta, tehát övé a dicsőség! :) Összesen egy mondattal működtem közre :) (Pinkie)

Kellemes Olvasást! :)

8. fejezet – Francba veled, Louis!

Harry szemszöge

A koncert utáni buli nagyon jól sikerült. Elisával otthagytuk a többieket és hosszasan beszélgettünk az erkélyen. Megbeszéltük mindazt, ami az elmúlt két évben történt. Meg persze Larára és Louira is kitértünk.

- Ők most összevesztek?

- Úgy tűnik – sóhajtott fel Elisa – Pedig ők annyira összeillenek. Remélem kibékülnek.

- Jó lenne. Ez így elég fura.

- Hát igen.

- Majd megoldják végül – vontam vállat.

- Tényleg, Lara ott alszik nálam – jelentette ki Elisa.

- Akkor nem tudok átmenni?

 - Nem – rázta a fejét.

- Nemááár – húztam el a számat – Én akarlak.

- Hát, te egyedül vagy a szobádban, nem?

- Imádom az eszedet – pusziltam meg a fejét.

- Tudom – vigyorgott rám, én pedig felpattantam és magam után húztam. Beérve a szobába, lenyomtam őt az ágyra és hevesen megcsókoltam. Ugyanilyen lelkesen viszonozte ezt és közben fölém gördülve a csípőmre ült. Hirtelen megszakította a csókot és a hasamat simogatva a fülembe suttogott.

- Nézzük meg a Voltot.

- Most? Te komolyan gondolod? – néztem rá döbbenten – Az egy mese, és most egész más jár a fejemben.

- Pont azért, hogy elterelje a gondolataid.

- De Elisa! Nem lehetsz ilyen gonosz! – mondtam neki, miközben felültem.

- De igen – mosolygott és adott egy puszit. Lemászott rólam, és kiment a szobából. Talán egy perc sem telt el és már vissza is jött, kezében a DVD-vel.
- Lara már alszik, nagyon halkan kellett megszereznem – jelentette, miközben elindította a mesét.
- Most tényleg ezt nézzük? – néztem rá furán.

- Igen, persze – válaszolt Elisa miközben elhelyezkedett mellettem, szorosan hozzám bújva. Így végülis kibékültem a helyzettel és a fehér kutyával és bár suttogva beszélgettünk, végignéztük a filmet.
- Vége – közölte Elisa az amúgy egyértelmű tényt.
- Bizony – vigyorodtam el, de mielőtt folytathattam volna, Elisa megelőzött.

- Na akkor nézzünk még egy mesét! – ült fel mellettem, és indult is el az újabb DVD-ért.

- Ne már! Én nem bírok ki még egy mesét – nyögtem fel elkeseredetten. Mire vigyorogva megfordult.

- Igazából nem szándékoztam még egyet nézni, csak kíváncsi voltam hogyan reagálsz – mondta, miközben visszaült az ágyra.

- Ez gonosz volt, csak hogy tudd – ültem fel én is az ágyon, és megpusziltam.

- Most tőlem mit vársz?

- Valóban, igazad van – mosolyodtam el, és eldöntöttem az ágyon. Elisa szinte megadta magát, és mosolyogva húzott maga fölé. Én pedig így lecsaptam az ajkaira.

Nem igazán törődtünk semmivel, csak úgy repültek le a felsőink, semmi sem akadályozott meg abban, hogy lefeküdjünk. Kivéve egy valakit. Louis csörtetett be a szobába. És nem törődve azzal, hogy Elisa és én félmeztelenül fekszünk az ágyban, leült mellénk. Nem nézett ki túl jól, és szerintem kicsit sokat ivott. Felültem, és ránéztem a barátomra, miközben Elisa próbálta felvenni a felsőjét.

- Louis, jól vagy? – kérdeztem tőle, miután még mindig csak meredten bámult ki a  fejéből.

- Louis, hahó – lengettem meg a kezeimet az arca előtt.

- Mindent elrontottam, igaz? – nézett rám kétségbeesetten. Tény, hogy sajnáltam szegényt, de a barátnőm éppen most kászálódik ki az ágyból felöltözve, holott öt perccel ezelőtt még alattam feküdt félmeztelenül.

- Nem rontottál el mindent, Louis – Elisa is odaült Louis mellé, és a kezét a hátára tette. – Csak idő kell mindkettőtöknek, hogy lenyugodjatok.

- Igen, és lehetőleg ezt az időt ne nálam töltsd – szóltam közbe, mire Elisa megütött.

- Beszélnetek kell majd, csak ne most – mondtam végül Louisnak én is.

- Miért ne most? – emelte rám a tekintetét.

- Egy, mert  már alszik, kettő, mert bűzlesz az alkoholtól – feleltem, de ő ezzel nem is igazán törődött, hanem eldőlt az ágyon, és szinte el is aludt.

- Eléggé kiütötte magát – szólalt meg Elisa, miután fél percig csak csendben figyeltük Louist.

- Hát igen, szerinted felfogta, hogy te is itt voltál a szobában félmeztelenül? – tettem fel a kérdést.

- Nem hiszem – mosolyodott el – Az lesz a csoda, ha eleve emlékszik bármire is – mondta, miközben felállt az ágyról. – Most viszont azt hiszem visszamegyek Larához. 

- Muszáj visszamenned? – néztem rá kérlelően.

- Mivel hárman már nem férünk el az ágyadba – mutatott vigyorogva Louisra. Majd egy röpke csókot nyomott a számra és ki is libbent a szobából.

Én kissé mérgesen néztem az ágyon fekvő barátomra.

- Francba veled, Louis – motyogtam, miközben ráterítettem a takarót.

×

Louis szemszöge

Fáradtan és morcosan keltem. Körbenéztem, és csak annyit tudtam megállapítani, hogy Harry a fotelban ül és szuszog. Biztosan átjöttem hozzá és kitúrtam a helyéről. Szegény srác. Semmire sem emlékszem, pedig szerintem csak két órát aludhattam, vagy kevesebbet. Ennek ellenére iszonyatosan hasogat a fejem. Kint a nappali részből még zajokat hallottam. Próbáltam átbotorkálni a szobámba, ahol legnagyobb bánatomra nincsen Lara.

Amint kiléptem a szobából Zayn és Liam ugrott a nyakamba. Úgy látszik még ők még ébren vannak.

- Party van, Louis! Hallod! – vigyorgott eszeveszettül Zayn. Körbenéztem, miközben leszedtem a karokat magamról. Ahogy elnéztem Harryn kívül még Elisa és Lara is alszik, a többiek mind ott voltak még.

Miután sikeresen leráztam magamról a fiúkat, Eleanor lépett oda hozzám. Nem hiszem el, hogy nemtudok nyugodtan eljutni a szobámig. Fáradt vagyok, fáj a fejem, a barátnőm nem alszik velem egy szobában, mert elzavartam, erre ők még zaklatnak!

- Nagyon nyúzottnak tűnsz, Lou – mondta, mire csak ránéztem és morogtam egy sort.

- Na gyere, feküdjünk le szépen – folytatta, majd szinte betolt a szobám ajtaján. Én unottan eldőltem az ágyon, és nem is figyeltem, hogy mit csinál. Csak utólag figyeltem fel arra a hangra, ahogyan a kulcs elfordul a zárban. Nem akartam ráfigyelni, hogy mit csinál, vagy mit akar. Csak nyugodtan akartam pihenni.

- Mit csinálsz Eleanor? Pihenni akarok, fáradt vagyok – motyogtam neki.

- Nyugi, Louis. Csak ápolgatlak. Élvezni fogod ugyanúgy, ahogy én – felelte, majd odaült mellém az ágyra. Amint helyet foglalt, én is feltápászkodtam. Így pont egymással szemben ültünk. Ő elmosolyodott, én pedig döbbenten figyeltem. Eleanor lassan levette a felsőjét, és eldobta a szoba egyik sarkába. Én csak nagyot nyelve néztem. Nem tudtam igazából, hogy mit tegyek. A kezemet megfogva Eleanor rárakta a combjára. Én automatikusan elkezdtem simogatni, ő meg egyre közelebb hajolt hozzám. Míg végül ajkaink összeértek. Eleanor elszedte rólam is a felsőt. Ahogy lekerült rólam, fölém gördült, és úgy csókolóztunk tovább. Amikor már a nadrágomat szedte volna le, hirtelen kipattantak a szemeim. Én nem tehetem ezt!

- Eleanor, te jó ég! Mit csinálsz? Mit csinálunk? – löktem el magamtól. Nem igazán értette a hirtelen váltásom.

- Azt, amit mindketten akarunk. Akarjuk egymást, nem értem mi a rossz ebben? – nézett rám, miközben próbált volna újra a szám közelébe kerülni.

- Az a rossz ebben, hogy én nem akarok veled lefeküdni – jelentettem ki szárazon.

- Na ne nevettess! Az előbb még semmi kifogásod nem volt az ellen, hogy szexeljünk – magyarázta – Sőt, kifejezetten úgy tűnt, mintha élveznéd is. Tehát ne tagadd Louis!

- Öhm, hát… jó, nem tagadom. Egy szinten vonzódom hozzád. Hisz csinos vagy, de nem vagy a barátnőm. A belső éned szinte pont az ellentéte a külsőnek. Szörnyen gonosz vagy. Kihasználsz embereket. És te jó ég! Nem vagy a barátnőm, nekem Lara az – fakadtam ki, ám ő közbe szólt.

- Tényleg? Lara, aki más srácok karjaiba veti magát, mert egy ici-picit összevesztetek? Biztos vagy te ebben?

- Teljesen. Meg fogjuk beszélni. Hiszen szeretem őt, nagyon. Biztosan csak valamit félreértettünk, és nem fogom veszni hagyni a kapcsolatunkat Larával, akármennyire is szeretnéd – fejeztem be végül, majd odaadva neki a felsőjét, kitessékeltem a szobámból. Fáradtan rogytam le végül az ágyra. Nem hiszem el, hogy megtettem. Megcsaltam egy szinten Larát. Muszáj mindent elmondanom neki. Hogy sajnálom, hogy elrontottam mindent, hogy megcsaltam, és hogy szeretem. Mert hát szeretem.